Ká(OSZ)olj! 2. – Ünnepek naptára

Ha nagy a család, baráti társaság, akkor nem olyan egyszerű fejben tartani a különböző ünnepeket (születésnap, névnap, házassági évforduló, stb.). Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek is időnként hivatalosak szülinapi zsúrokra. Találtam erre is remek ötleteket, ha nem csak a családi vagy saját naptárunkba szeretnénk feljegyezni ezeket.

Egyszerűen, könnyen elkészíthető, főleg, ha van készen éves naptár:

Never forget a birthday again with this interactive PDF. Type in birthdays and print for a year at a glance!Easy Chalkboard Birthday Calendar {With Free Printable!}

Havi bontásúak:

Perpetual Birthday Calendar Project Kit  Occasions Catalog Sneak Peek, SAB sneak peek,

IKEÁS képkeretből (bár ez adventi naptárnak készült):

advent calendar idea, so cute!  Also could do it for a Birthday Month... because everyone celebrates their b-day all month, like me, right?  :)

Nálam az abszolút győztes az alábbi kettő, már csak azért is, mert ezeknél a borítékokban tárolhatunk ötleteket, üdvözlőlapokat, távoli rokonok telefonszámát, hó elején ide tehetjük a rá szánt pénzt is (ezzel a havi költségvetés megtervezését is segítjük). Karácsony körül elég sok könyv, játék akciós és ilyenkor mindig veszek pár darabot pluszban, ami jól jön évközben a további ünnepekkor (persze nagyjából tudom, hogy kinek milyet szeretnék adni). Ezeket is fel fogom írni a borítékokba.

6/7/2012; Vicki Wizniuk at 'Wizard's Hangout" blog; good tutorial with link to original card keeper box and instructions.

Ha kell egy kis segítség, akkor szülinapi köszöntöket itt találtok.

Jó tervezgetést és barkácsolást kívánok!

aláírás

Reklámok

Mikulás dalok

Pár nap és megérkezik a várva várt Mikulás. Összegyűjtöttem néhány dalt, amit énekelhetünk a köszöntésekor.

Szent Miklós a hulló hóban – vidó

Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár.
Bekopogtat minden házba, minden szegényt megtalál.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet.
Sose nézi, jó vagy, rossz vagy? Szeret minden gyereket.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs.
Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs!
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ezen a szép téli estén kövessük a példáját,
vidám, boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Gryllus Vilmos: Nótás Mikulás – videó

Nótás Mikulás, flótás, pikulás,
jön a sok jóval, hegedű, szóval.
Csellón muzsikál, csizmám tele már,
mosolyog, hallgat, haza úgy ballag.

Judit és a Zenemanók – Mikulás – videó

Mikulás dal – De csodás – videó

Mikulás, mikulás, kedves Mikulás – videó 

Ugyanerre a dallamra másik szöveg:

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Egyszer esik esztendőben Miklós-nap
Amikor minden gyerek cukrot kap.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Gryllus Vilmos: Levél a Mikuláshoz – videó

Fehér szakállú kedves Mikulás,
de szeretnék találkozni teveled!
És hogy tudd, hogy mit hozz majd,
azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,
tudod, hogy mi az, amit szeretek,
s hogy én abból meg tudok enni
egy egész táblát, nem csak egy szeletet!
Azt hozz nekem egy nagy zsákkal,
és ne csak mogyorót almával!

Fehér szakállú kedves Mikulás,
de szeretnék találkozni teveled!
És hogy tudd, hogy hova gyere majd,
azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,
tudod, hogy hanyadik az emelet
a mi házunkban, a mi utcánkban,
ahová én is naponta bemegyek.
Hogyha idejössz hajnalban,
kint lesz a cipőm az ablakban.

Ne feledd, Mikulás! Hajnalban
vár rád a cipőm az ablakban!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.

Donkó László: Mikulás de csudás!

Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste…

Szandi: A Mikulás szánja – videó

Fut a szán – videó

Fülemüle Zenekar: Hócsizmás Mikulás – videó

I. Komáromi Katalolikus Családi Nap

Tavaly óta katolikus imacsoport működik a városban. A közös imádkozásokon kívül minden hónap első vasárnapján zenei szolgálatot is teljesítenek a vasárnapi 9 órai szentmisén. Ezen kívül különféle jótékony célokra gyűjtéseket kezdeményeznek, ill. a hátrányos helyzetű embereket (pl. hajléktalanok, állami gondozottak, idősek) meglátogatják és adományokkal segítik.

Június első vasárnapján az úrnapi körmenet körmenet után családi napot szerveztek a Szent Ignác Közösségi imaház udvarán. Nagyon jó hangulatú összejövetel volt, ahol alkalom nyílt kötetlen beszélgetésre, közös sütögetésre, a gyerekeknek pedig játékra. Elsősorban az imacsoport és a baba-mama közösség tagjai vettek részt rajta családjukkal együtt. Reméljük, a következő alkalommal még több katolikus család él a lehetőséggel, hogy jobban megismerhessék egymást.

DSCN1266 DSCN1267 DSCN1268 DSCN1269 DSCN1270 DSCN1271 DSCN1272 DSCN1273 DSCN1274 DSCN1275 DSCN1276 DSCN1277 DSCN1278 DSCN1279 DSCN1280 DSCN1281 DSCN1282 DSCN1283 DSCN1284

Voltak akik a közös paprikás krumpli elkészítésével foglalatoskodtak:

DSCN1259

Mindenki hozzájárult az ünnepséghez valamilyen otthon készített étellel vagy itallal. Én egy torta sütését ajánlottam fel, ami mindenkinek nagyon ízlett, el is fogyott az utolsó morzsáig.

DSCN1260

Megígértem, hogy felteszem a receptet.

A tésztarecept egy régebbi süteményes újságból való, de természetesen fent van a neten is:

 http://fuszerkert.freeblog.hu/archives/2007/06/19/Epres_csokoladetorta/

Ajánlom mindenkinek, mert nagyon egyszerű, elronthatatlan recept. Mivel olyan sok időm nincs, hogy géppel 20 percet vacakoljak a keveréssel, annyit gyorsítottam rajta, hogy porcukorral készítem, amit apránként adagolok felverés közben a tojásokhoz. Így kb. 6-8 perc alatt krémes lesz a cukros tojás.

Két adagot sütöttem 20×30 cm-es tepsiben. Kihűlés után lehetőleg még egy napot érdemes várni. Addig tiszta konyharuhával takarjuk le a piskótát, hogy ne száradjon meg.
Ketté vágtam a lapokat és egy nagy tálcára egymás mellé helyeztem az alsó részeket. Megkentem a csokikrémmel és rátettem a tetejüket. Középről egy darabot ék alakban kivágtam, ebből készült a könyvjelző (bár a családomat ismerve gyanítom, hogy egyébként se veszett volna kárba 🙂 ). A világos krémet úgy egyengettem el, hogy nyitott könyv formája legyen a tortának. Korábban már készítettem hasonlót Krisztián elsőáldozással egybekötött szülinapjára.

A régebbi tortákat itt lehet megnézni.

A krém is nagyon egyszerű, ezt saját magam találtam ki. 4 dl tejben megfőztem két csomag csokipudingot, a végén hozzákevertem kb. 10 dkg porcukrot és 1 tábla étcsokoládét. Amikor kihűlt, habosra kevertem 20 dkg vajjal (margarinnal). A tetején levő világos krémhez vaníliás pudingot és fehér csokit használtam.

Ezt a képet használtam sablonként:

csalad_konf

Dekorálás:

Szövegszerkesztő programmal elkészítettem a feliratot, majd átmásoltam sütőpapírra (akinek van nyomtatója, annak még egyszerűbb a dolga). Fölé tettem egy tiszta sütőpapírt és olvasztott csokival követtem a vonalakat. Vigyázat! A betűknél mindenképpen fordítva  tegyük a sablont. Ezután kb. 10 percre betettem a csokifigurákat sütőpapírral együtt a fagyasztóba és utána simán le lehet ezeket húzni.

DSCN1254DSCN1253 Még egy dologgal készültem, de sajnos erre már nem maradt idő. Virágokat és epreket varrtunk volna. Készítettem egy kis összeállítást előtte, hogy mikre lehet felhasználni ezeket. Lehet pl. hajcsattartó, csaton, hajgumin, hajpánton dísz, kitűző, nyakpánt, táskadísz, cipzár húzóján fityegő, tűtartó,ezen kívül az eper még babakonyhában is kelendő. Van még valakinek felhasználási ötlete?DSCN1256

A lányokon nagyon jól állt, a képek nem is adják vissza, hogy mennyire:

DSCN1285 DSCN1287

Bébiételes üveg újrahasznosítása tűtartó és -párna: DSCN1258

Én ezt az eper szabásmintát használtam:

strawberry ptn

Húsvéti ötletek 2. Locsolkodás

esemenykep_nagy11._falusi_locsolkodas

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplô ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

További verseket itt találtok.

A locsolkodás magyar szokás, ám az utóbbi években egyre inkább kiveszni látom. A fiúk is többnyire csak a nagymamákat, keresztanyjukat, unokatesókat, szomszéd nénit és néhány jó ismerőst szoktak meglocsolni.
Gyermekkoromban a húsvét vasárnap délutánja azzal telt, hogy szebbnél szebb tojásokat igyekeztünk festeni a másnapi locsolkodóknak. Hétfőn korán reggel apukánk keltett bennünket és alaposan meglocsolt, hogy felébredjünk. Ünneplő ruhába öltöztünk és izgatottan vártuk, hogy hány locsolónk fog érkezni. A vendégeket a locsolóversért és az öntözésért cserébe süteménnyel, hímes tojással, csokitojással kínáltuk és rövidebb ideig elbeszélgettünk velük.

Locsolóknak csokitojás helyett:

7777f6be7d0436e98f064179cc435ec8d673916e3a9f53f385d8b616fc1e7651nyuszicsoki011
aaf9a9e2a05e2cda6e9bf4567dfbda8200d2b63f4ed1952e7e3b49686213047e2a9521b8ebeccc9ea940c78d62ccb0992a57352050c5a4b3b9a2a4f6ed785e7b4ecbe5409a02597376774aa4af78331f7ddfee761a18a5abd923cec48517d6f3

0812b409a84d3c9edd7e66d630a7f37cDíszes linzer vagy mézeskalács:

3433e7aeaac0ae0fc20519e856dc2145d97cbde0df369345976f91c829666b1323c0b336c90eec622f9f1c9328a114e1Bonbont , cukorkát is adhatunk ötletes tárolókban:92a94d5d3f9c37481c300dab6607171b627c85c199522e591517af28bb64b4646493e1c391a430ccc86ee7ffaf250f25
f97ab8955c52e8317ea90242e4ebc8e9f99f13282e09c80809108a2b23f24452

Ha viszont mégis csokitojást szeretnénk adni, akkor így készíthető el házilag:

525315_462948393778832_1390061259_n

Felnőtteknek egy kedves idézetet, jókívánságot is elrejthetünk a kifújt és megfestett tojásban:

8fcb797d8740cb334e9853a6513b39cf

Tojásgyűjtő táskák:c51c0fb992be7c25ac54a7fd0b087474bunnies-5296b96e2c368540ba61dd4b6208f748dd19734422_547623311948610_530045612_nimg_3680img_3681il_570xN.232105436 (1)f60d9644798f5ade6136cc9e70ff89118471003537215152.imageEzt az újrahasznosított pulcsiból készült darabot inkább lányoknak ajánlom:90a0679531fe27e8d7131ed910491672

recyclingcrochetbaskets17

forrás 

A lányoknak sok locsolót kívánok, hogy el ne hervadjanak, a fiúknak pedig még több ajándékot!

aláírás

Húsvéti ötletek 1. Dekorációk

2009husvet1

Másfél hét múlva már itt a húsvét.  Hoztam néhány kedves, viszonylag könnyen megvalósítható ötletet. Remélem, hogy a tavaszi lomtalanítás (lsd. előző bejegyzések) és nagytakarítás elvégzésében is motiválnak majd mindenkit ezek a képek. 🙂 Sajnos a fiúk eltüntették az elemeket a fényképezőgépből, ezért saját dekorációkkal nem szolgálhatok. Ha előkerülnek, majd pótolom.

Dekorációk

Koszorúk:

ca3b62d8cf1f1db36b0a8ad162516fae

182571ec934854278795ab85260f0746480542_437987609616602_929428145_n

880ac0a1312351a68a9db857506f8e31

Átlátszó vázába virágok mellé állíthatunk répákat is:

d5697356e8dde01febf8c803d45d322b

Fonalgömbök, amiket tojásra is formázhatunk:

forrás

Újságpapírból répa:

5carrots9

forrás

Kézzel varrható kosár vastag filcből:

forrás

Zsákvászonból nyuszifej:

forrás

Girlandok papírból:

Easter-Egg-Hunt7412ca8aad8dd3416292bbbdd717e37ba9fbd224d71a5310ae991b1167a94ef2Virágcserépből:0d72ad00b668f99ccbcc5df08a9ab7609f9ae5452b4c5baff02bdb8f20664fece0dd1362d05423808d63a81f30ab0c00
d102c76fad6db7951d4970a7367fc182
b636f67bec92108fd41130fdbc985adf9bdee9edd24c2598ca9b0c7c7c929e39Hímes” tojások:4447088f8c312a424e99d2c51b270692a68de474806638404be345fd0aa7a202
175147872977682990RLtSVXaWc 147985537725728659O1vUzB0qc436a7b7ec976ef5fecd29efe04361bd0

97cb36b8f2fc8361236378fbfe491e90

8db3586ed37df44d52f869251abd82ee

Párnára és pólóra egyaránt kerülhet applikáció:

061f94e4ff3835a02645be6514b09cbd79e9605fcb6ed71a658560f7a69e514bNa jó, ezt inkább haladóknak javaslom:6a0147e2980363970b017d415be5ee970cFigurák:

cefff7f5311372fb08b9588a4cc3c55b e1f9ae79564aa8bd0d8d29b3d96197a4

Ha valaki esetleg Tildás nyuszikát szeretne, itt találhat hozzá képes leírást, itt pedig szabásmintát is.

553402_313408978726751_385041197_n

Falikép:húsvét 002forrás

Aki pedig szívesebben dolgozik fával, annak is találtam egy ötletet:

11_Copyforrás

Jó barkácsolást kívánok!

aláírás

Busójárás

A legismertebb magyarországi farsangi népszokás a Mohácson megrendezett Busójárás. Ebben az évben február 7-13-ig tart a rendezvény.

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának, mely szerint a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt kizavarták a törököket Mohácsról, aligha van történeti alapja.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg.
Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

Az első és legelterjedtebb magyarázat szerint a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákba bújnak, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik. A beöltözött emberek ezen- kívül “bao-bao” kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette.

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött női cifra, bütykösharisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.
A fából faragott álarc mögött vidám mohácsi férfiak bújnak meg. A néphagyományból mára idegenforgalmi látványosság lett.
Kezükben az elmaradhatatlan kereplő vagy soktollú, fából összeállított buzogány volt. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Egy menet három csoportból áll, tagjait “alakoskodóknak” nevezzük.
Van egy fontos szabály, miszerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.
Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 2-4 méteres.
A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik.
A harmadik csoport a bekormozott arcú “jankeléké”, ők viszik az oly fontos hamuszsákot. A csoportok körül pedig hatalmas nézősereg áll, mivel a Mohácson minden télutón (február végén) megrendezett ünnepség rengeteg embert vonz.

2006 őszén úgy döntöttünk Péterrel, hogy gyerekekkel együtt elmegyünk és megnézzük ezt a nevezetes eseményt. Sajnos azonban már novemberben nem találtunk szállást. Végül Szekszárdon egy középiskolás kollégiumban sikerrel jártunk. A gyerekek egyébként nagyon élvezték az emeletes ágyakat. Maga a felvonulás is annyira tetszett nekik, hogy azóta is minden évben kérdezgetik, hogy mikor megyünk megint. Rengeteg képet készítettünk, ízelítőnek jöjjön néhány. 

Kép 043

A háttérben látszik Mohács főtere és rajta a hatalmas máglya, ahol a szalmabábot elégetik, erről sajnos lemaradtunk, mert indulnunk kellett haza. A gyerekek viszont már láttak ilyet előtte többször is, mert az oviban minden évben a kiszebáb körbetáncolásával, majd elégetésével búcsúztatták a telet.Kép 017

Természetesen nem maradhat el ott sem az ilyen eseményekhez kapcsolódó kézműves vásár, ahol az álarcokat elég borsos áron meg is lehet vásárolni.Kép 013 A maskarások mindenkivel nagyon kedvesek, megengedték a fiúknak is, hogy mindent megtapogassanak, szívesen fényképezkednek bárki kérésére.Kép 022Kép 023 Kép 034 Kép 047 Kép 048
Kép 050 Kép 051 Kép 052 Kép 053 Kép 055 Kép 056 Kép 061 Kép 087 Kép 088 Kép 096 Kép 027 Kép 016 Kép 029 Kép 046

A tavalyi Busójárást az alábbi videón lehet megtekinteni.

Aki pedig még további részletekre kíváncsi, az az alábbi oldalon talál információkat az eseményről:
http://www.mohacsibusojaras.hu/

Farsang eredete és hagyományai

A tavalyi komáromi Téltemető videója:
http://www.youtube.com/watch?v=DLBAZ1TeF_A

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (most február 13.), a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül . A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást. Erről személyes élményekkel és saját képekkel illusztrálva a következő bejegyzésben fogok írni.

A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is.

A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál). hétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vígadalom. További elnevezései: húshagyó hétfő, böjtelő hétfő.
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására) Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.
A húshagyó keddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete. A mai magyar gyakorlat szerint az ezt követő nap a torkos csütörtök, de ezt tévesen élesztették újjá ezen a napon, mert valós időpontja egy héttel korábbra esik.

Koncz király és Cibere vajda egy Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Koncz király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben pedig Cibere vajda nyerte a párviadalt. Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet.

A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele. A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt.

Jellegzetes farsangi étel a Tápió menti falvakban is a farsangi fánk, melyet itt többnyire pampuskának neveznek. Ezzel kínálják a látogatókat, és a köszöntőknek is ebből adnak. A másik jellegzetes étel a herőce, a forgácsfánk. Emellett népszerű volt ilyenkor a kocsonya, amiből a bálra is vittek.

A Bács megyei Topolyán az első fánkot eltették, megszárították és porrá törték, majd gyógyszerként a beteg állat ételébe keverték. A rétest is figyelték, ha jól nyúlt, akkor úgy vélték, hogy a család szerencséje biztosítva van a következő esztendőre. A farsangi ételekből eltettek egy-egy falatot, akárcsak a karácsonyiból, s ezt alkalmas gyógyszernek tartották a beteg jószág ételébe keverve. Fekete tyúkot vágtak azzal a magyarázattal, hogy a mája szerencsét hoz. Nádudvaron pedig azért vágtak fekete tyúkot, hogy ne hulljon a baromfi, és e célból a fekete tyúk vérét szárítva eltették. A többi farsangi napon készített ételnek is különleges jelentőséget tulajdonítottak. Berettyóújfalun így nyilatkozott egy asszony: „Húshagyókor nagyanyám laskatisztát főzött tyúkhússal. Vékonyra vágta a laskát, hogy hosszú, vékonyszálú legyík a kender. Ha főzte óvatosan rázta, hogy össze ne szakaggyík”

Mindenütt arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A szlavóniai Kórógyon mondják: „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon”. Hamvazószerdán, más néven szárazszerdán vagy böjtfogadószerdán a Szerémségben már csak krumplilevest és bodagot (lepényféle) készítettek. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtökként említik, mert ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.

Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Igen változatosak e farsangköszöntők, melyek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ilyenkor is igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével.
A Dunántúlon vízkereszttől húshagyóig csoportosan jártak házról házra többnyire a fiúgyermekek ünnepet köszöntő, jókívánságmondó, adománykérő énekekkel, melyeknek egyik jellegzetes szövegeleme a következő volt:

Hipp, hopp, fársáng! Itt ölték az ártányt,
nem adják a máját, csak a szalonnáját.

Ez az ének általában bebocsátást kérő, jókívánságmondó és adománykérő versekkel egészül ki. Gyakran kerül bele vénlánycsúfoló szöveg is.

Termékenységvarázsló cselekményekkel is kiegészülhet a farsangolás. Például a Baranya megyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába alá, hogy minél több csirkéje keljen ki, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel. Hosszúhetényben a gazdasszony a következő szavak kíséretében tűzte a farsangosok nyársára a szalonnát: „Gyertek ide fiaim azzal a nyárssal! Rátüzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim [hízóim] legyenek!”

Sajómercsén is jártak a fiúgyerekek nyárssal házról házra a következő mondóka kíséretében:

Óh, óh farsang kedves idő
Elmúlt már az óesztendő,
Ez újban is vigadjanak,
Ha nem adnak szalonnát,
Farkas hordja a disznát,
Ha nem adnak tojáskát,
Girind (= görény) hordja a tyúkját.

Nyitra megyében – Kodály Zoltán század eleji leírása szerint – a lánykák korán reggel (Béden már hajnali szürkületkor) kezdik a házakat járni. Jókívánságaik mellett a refrént ismételve éneklik a következő szöveget:

Agyigó, agyigó fassang, fassang,
A konkóját letiporjuk, a buzáját felemeljük,
Agyigó, agyigó fassang, fassang!

Végezetül adományt kértek, ahol nem kaptak, fenyegetőztek:

„Pocik egye kalásztokat, geriny egye tyukotokat!”

Eladó lányok jártak farsangot köszönteni a Heves megyei Maconkán:

Farsang, farsang három napja,
itt hagyott a lányok anyja.
Győjjék haza, Pesta bácsi,
mind eladták aj jányokat,
Kit görheér, kit máléér,
Bagi Katyit egy bimbóér,
ak kondásnét egy malacér,
ak kántornét egy szoknyáér,
a lovásznét egy csikóér.

Haja kincs, haja kincs, nekem vót, de már nincs,
elhagyott, aki vót, hol vegyek ollyan jót,
la-la-la, ja-la-la, hol vegyek ollyan jót?

Ha nem kaptak tojást, így fenyegtőztek:

„Ne keljen meg a cipójuk!” (MNT II. 70., 71. sz.).

Csak Nyitra megyéből ismert két farsangköszöntő szokás a tananajozás és a sárdozás. A farsang előtti vasárnap neve tananaj. Ezen a napon 8–10 éves lányok járták a falut énekelve:

Ta-na-naj, ta-na-naj, Tót Lőrinc!
Táncba ugrott a kakas,
fődöntötte a vajat.
Mivel sütyik a rétest?
Kútyi vízvel gyúruk,
pataki vízvel vajazzuk.

Szá’ le konkó, szá’ le,
Valahun ürgelyuk, pociklyuk,
ugor’ búza, ugor’!
annyi búzájuk legyen keteknek!

A háziaktól szalonnát, kolbászt, tojást kaptak.

Farsangvasárnap volt a sárdozás ideje. Egyes falvakban fiúgyerekek, de például Gímesen a bakter járt házról házra:

Sárdó, gyűjj el,
hozz meleget!
Micsodái meleget?
Nyári meleget.
Haj, székecske, székecske,
szőlőhegyen dombocska!

A menyhei lyányok
mind a vízbe hútak,
lapu alatt lapognak,
csovány alatt cicognak.

Amennyi ürgelyuk, pociklyuk,
annyi verem búzajuk legyen keteknek!

DRAMATIKUS JÁTÉKOK

A farsangi szokások másik jellegzetes és ugyancsak változatos csoportját alkották a dramatikus játékok. E játékok helyszíne többnyire a fonó, tollfosztó, disznótor volt. A dramatikus játékok változatossága, sokszínűsége ugyancsak jellemző az egész magyar nyelvterületre. E helyütt csak néhány példával jellemezzük a szokásokat.

Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére. Megjelenítettek ún. zsánerfigurákat, például cigányasszonyt, ördögöt, kereskedőt, törököt stb., ijesztő csúfnak és szépnek nevezett figurákat.

A Drávaszögben maszkos alakok járták az utcákat, és a házaknál tojást gyűjtöttek. Ördögnek, cigányasszonynak, katonának, töröknek, halásznak, menyasszonynak öltöztek a férfiak, legények.

Medvesalján a farsang időszakában a fonókat és azokat a házakat keresték fel, ahol disznót öltek. Kedvelt alak volt a menyecske és a legény. Rossz ruhákat vettek magukra, a fejükre harisnyát húztak vagy álarcot tettek. Nem szólaltak meg, nehogy felismerjék őket. Általában a lányok öltöztek így, és vasbábának nevezték őket. Kalotaszegen „szép” és „csúnya farsangosnak” öltöztek. A legények lányoknak, úriasszonyoknak, a lányok úrnak, szép legénynek öltöztek. Ezek a szép farsangosok. Táncoltak a felkeresett fonóházakban az ott lévőkkel. A „csúf farsangosok” cigány, kéményseprő, halál, boszorkány (stb.) jelmezét öltötték. A „csúf farsangosok” ijesztgették a fonóbelieket és incselkedtek velük. Magyarvistán a csúf farsangosok nótája így hangzott:

Illik a tánc a rongyosnak,
Ki nem tudja csak mocskolja,
Tararajra tararara
Tararara tararara.

Ameddig ér az a kabát,
Addig egye fene magát!
Tararata, tararara
Tararajra tararara.

Magyarózdon szintén a fonóházakat keresték fel az ijesztő maszkokba, jelmezekbe öltözött-csoportok. A szokást itt buduhálázásnak nevezték.

A Csallóközben nagyobb csoportokban jártak a legények húshagyókedden. Női ruhát viseltek, cigánynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak stb. öltöztek. A fejükre harisnyát húztak, vagy bekormozták, belisztezték az arcukat. A házaknál nagy felfordulást csaptak, és igyekeztek ételeket elcsenni. Adományként lisztet, szalonnát, kolbászt kaptak. Az alakoskodókat dőréknek nevezték. Hasonló jellegű szokás él Mohán, ahol tikverőzésnek nevezik. A maszkos alakok bekormozzák a járókelőket, megpiszkálják a tyúkólakat. Az Eger környéki remélés szereplői ugyancsak változatos jelmezekben vonultak fel. Soraikban menyasszony, vőlegény, várandós asszony, kéményseprő, köszörűs, borbély stb. volt.

Észak-Bánátban, Verbicán hamvazószerdán tréfás hamvazkodás volt szokásban. Egy legény lepedőbe burkolva, papírból készült püspöksüveggel a fején cipőpasztás dobozban hamut vagy kormot vitt magával. Egy másik legény papnak öltözött, kukoricaszárból készített keresztet vitt, másik négy pedig a feje fölött baldachin módjára pokrócot feszített ki. Aki engedte a hamvazást, annak csak egy keresztet rajzoltak a homlokára, aki ellenkezett, annak az egész arcát bekenték. A házaknál tojást, kolbászt csentek el.

Kedveltek voltak a különféle állatmaszkok, medve, ló, kecske, gólya és mások. Többnyire a fonóházakat keresték fel. A medvét táncoltatták, a gólya a lányokat próbálta csipkedni, a kecskére alkudoztak. A néma jelenetektől, a pantomimszerű játéktól a párbeszédes formákig sokféle változata élt e dramatikus szokásoknak.

A Drávaszögben a házakat felkereső maszkos alakok között ökör és medve is szerepelt.

Várdarócon húshagyókedden a „kakasok” jártak. Négy-öt fiú rossz ruhába öltözött, az arcukra kakasmaszkot tettek. Úgy ugráltak a lányokra, mint a kakas a tyúkra. Jutalmuk tojás volt, amit kosarakba gyűjtöttek. E szokásban is jól tükröződnek a termékenységvarázslás nyomai.

Kalotaszegen a „csúf farsangosok” kecske-, ló-, medvemaszkot készítettek a már említetteken kívül.

A farsangi dramatikus játékok között ismert volt a lakodalmas és a halottas játék is.

Medvesalján a farsangi jelmezesek menyasszonynak is felöltöztek, és a házaknál lakodalmas énekeket énekeltek. Az Ipoly menti falvakban a farsang ideje alatt gyakran rendeztek „lagzit”. Hidvégen például három fonóház együtt játszotta el. Az egyik helyről indult a beöltöztetett „menyasszony”, a másikból a „vőlegény”, és együtt mentek a harmadik helyre „eskünnyi”. Énekszóval vonultak végig a fiatalok kíséretében a falun.

A halottas játékoknak, temetési paródiáknak különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, mert összekapcsolódtak a farsang temetésével. Például a medvesalji Hidegkúton menyasszonynak öltöztetett bábut vagy egy menyasszonyt alakító lányt búcsúztattak és sirattak el farsang keddjén a mulatságot megszakítva. A Középső-Ipoly vidékén trágyahordó saroglyára rossz ládát vagy szalmazsákot tettek, ezt négy legény vitte a vállán. Másik kettő a papot, illetve a kántort utánozta. Ének kíséretében égették el a szalmazsákot vagy ládát. A borsodi barkóságnál is a temetési paródia több változatát jegyezték fel. Itt a farsangi időben tartott mulatság zárult böjtfogadó szerdán a pikáns szövegekkel megtűzdelt „halott”-búcsúztatóval.

A farsangi dramatikus játékok sorában ugyancsak népszerűek a kivégzést mímelő játékok. Húshagyókedden – főleg a keleti palócoknál – két férfi rabnak, kettő hóhérnak öltözik. A kocsma elé vagy a falu főterére viszik őket, ahol rájuk olvassák a falu bűneit és „kivégzik” őket: a fejükre helyezett cserépfazekat leverik a fejükről.

TÁNCMULATSÁGOK

A táncmulatságok legfőbb ideje a farsang volt. Ezek egy része a fonóban zajlott. „Farsangban legalább egyszer minden leány egy kevés lisztet vagy zsírt hoz, s az így összegyűlt készletből pogácsát sütnek, aztán táncolnak” – írta Reső Ensel Sándor a múlt században az agárdi fonóról (Réső Ensel 1867: 20). A Bódva vidékén a két világháború között batyus mulatságokat szerveztek a fonóban farsang keddjén. A lányok kolbászt és herőcét, a legények italt vittek. Kemenesalján sudri volt a munkavégző mulatság neve. Muzsikáról a legények, élelemről a lányok gondoskodtak.

A táncmulatságok, bálok többsége azonban a kocsmában vagy bérelt házaknál zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját. A szervezők a mindenkori legények voltak. A palóc vidékekről származó adatok szerint a mulatságokat többnyire megelőzte a legények házról házra járó adománygyűjtése, mely gyakran összekapcsolódott a lányok táncmulatságba hívásával. Például az Ipoly menti Pereszlényben az első világháború előtt az volt a szokás, hogy a legények farsang utolsó szombatjának estéjén járták sorra a házakat. A jobb módúak 8–10, a szegényebbek 4–6 tojást adtak és 1 Ft-ot, ha számítottak a legényre, 2 Ft-ot is. A tojás egy részét a pap kapta meg, amiért a táncmulatság kérvényét aláírta. A bevételből fogadták a muzsikusokat. Borsodivánkán és Domaházán a legények vezetőséget választottak, és a mulatság rendezéséhez szükséges pénzt összekoledálták. Volt, ahol a zenészeknek szánt pénzt a mulatság helyszínén gyűjtötték össze. A Nyitra megyei Menyhén a tánchelyiségben volt az ún. tőkeszedés. A legénybíró felállt egy székre, onnan jelentette be a tőkeszedést. A leány a mulatsághoz való hozzájárulását annak a legénynek adta, akivel táncolt. A legénybírónak a legény továbbította a pénzt.

A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra. Az Ipoly menti falvakban a lányok már a farsang előtti héten küldték el a bokrétát a kiszemelt legénynek, amit általában a lány keresztanyja vitt el. A bokrétát a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak. Az andrásfalvi székelyeknél az a lány, akinek a legény már hosszabb ideje udvarolt, bokrétát és keszkenőt adott a „hushagyati” bálban. Tánc közben elkérte vagy ellopta a legény kalapját és rávarrta a bokrétát. a keszkenőt pedig a legény mellére tűzte. A legény megölelte és megcsókolta a lányt és táncba vitte. Ezt a nyilvános színvallást hamarosan követte a lánykérés. A Győr-Sopron megyei Himodon a legények házról házra járva hívogatták a lányokat, akiktől ilyenkor rozmaringot kaptak a kalapjukra. Galgamácsán „A farsangi bálba rozmaringos, aranyporos bokrétás kalappal ment az a legény, aki komolyan udvarolt egy lánynak. Ez volt azután az asszonyok fő témája. Vajon ki tűzte fel. Elveszi-e a lányt?” Arra is van adat, hogy a lányok hívogatták a legényeket a fonóbeli farsangi mulatságra. „Bocsárlapujtőn a lányok mise után sorra járták a házakat. Egyikük nyársat vitt, másik fedeles kosarat. Minden háznál énekeltek, kolbászt, szalonnát, tojást kaptak. Meghívták a legényeket a fonóba, ott elvették a kalapjukat és felbokrétázták. Azt azután a legényeknek ki kellett fizetni, az összegyűlt pénzen vették a bort. A vacsora után éjfélig táncoltak”.

A farsangi mulatságok minden korosztály számára lehetőséget adtak a táncra, szórakozásra. Néhány feljegyzés arról tanúskodik, hogy ilyenkor sor kerülhetett az asszonyok külön mulatságára. Mátraalmáson az asszonyfarsang a délelőtti csoportos, maszkos felvonulásból, a férfiak tréfás „megborotválásából”, valamint az esti asszonybálból állt. Kalotaszegen „pótoltak” az asszonyok. Összegyűltek harmincan, harmincöten egy háznál, pálinkát, sört ittak, ettek, zenészt fogadtak. Farsang egyik szombatján mulatnak magukban, férfiakat nem engednek be. Az asszonyok farsangi mulatságáról a 15. század óta van tudomásunk.

A farsangi mulatságok kapcsán végezetül szólnunk kell az ilyenkor szokásos vetélkedő játékokról és a legényavatásról.

A kakasütésre húsvét, lakodalom, sőt aratás és a farsang adott alkalmat. A kakasütés ősi, nemzetközileg is jól ismert játék. Kopácson a kocsma melletti téren levágott kakasfejet ástak a földbe. A vállalkozó szellemű legénynek bekötött szemmel kellett bottal eltalálnia a kakasfejet. Ha sikerült, akkor jutalomból a kakasból paprikást főztek neki az esti mulatságon. Bellyén a lábánál beásott egész kakast igyekeztek bekötött szemmel leütni.

A Nyitra megyei falvakban farsangkor volt a legényavatás. Ezekben a falvakban felcéhelésnek nevezték a szokást. A 16–17 éves legények keresztapát választottak maguknak. Áldomást ittak, s ettől kezdve magázódtak. A legényavatás után udvarolhatott a legény, mehetett a mulatságokba, kocsmába járhatott, dohányozhatott, megillették azok a jogok, melyek a helyi szokásoknak megfelelően a legények korcsoportjára voltak jellemzőek. Az avatásra általában az év egyik ünnepnapján került sor – vízzel, borral, pálinkával „bekeresztelve” vagy pofon- és pálcaütéssel. A farsangi legényavatásra többnyire farsangvasárnap és hamvazószerdán kerítettek sort.

VÉNLÁNYCSÚFOLÁS

Az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos, magyar paraszti életben a farsang időszaka volt. Éppen ezért a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. Van adat arra, hogy vénlegényeket is csúfoltak, de a szokások többsége a vénlányokra vonatkozik. Vénlányoknak azok a lányok számítottak, akik egy-két évvel vagy többel túlhaladták a házasságkötés helyileg ideálisnak tartott időpontját.

A farsangi vénlánycsúfolás négy fő változatáról vannak leírásaink a magyar nyelvterületről. Ezek a következők: a tuskóhúzás, a kongózás, az ún. szűzgulyahajtás és az állakodalom.

A tuskót nagy zajjal végighúzták az utcán, majd a vénlányok ajtajára kötötték vagy a kapujához támasztották. Észak-Bánátban a legények felkeresték a lányos házakat. Két legény húzta a tuskót, a harmadik nyomta, és valósággal felszántották a ház földjét. A lányokat még be is kormozták. A Drávaszögben, Laskán hamvazószerdán nagy tuskókat hentergettek a férfiak, legények a lányos házak és özvegyasszonyok kapuja elé. A nézők közti fiatal lányok hangosan kiabálták:

Elmúlt farsang, itt hagyott,
Nagylányoknak bút hagyott,
De énnékem nem hagyott,
Mert én kicsi vagyok.

Szegeden is hamvazószerdán volt szokás a tuskóhúzás. Maszkos felvonulást rendeztek, egy legény ostorral hajtotta a menetet. A farsangkor férjhez nem ment lányok ablaka alatt különösen nagy lármát csaptak. A tőkét, a tuskót is ilyen háznál hagyták, miközben a következőt kiabálták:

Ij ju, ju, ju, vén ju,
Kimarattam a farsangbu!

Göcsejben – Gönczi Ferenc leírása szerint – „Húshagyókedden éjjel némely községben a legények a lányos házak szobaajtai elé nagy tuskókat, faragóbakot raknak, s ezeket az ajtókilincsre is rákötözik, hogy a leány, akinek először illik felkelni a dolog után nézni ki ne tudjon jönni. Ez a lányra nézve figyelmeztetés, hogy nem ment férjhez, hát húzza a tuskót”. Erdélyi leírások ugyancsak húshagyókeddi tuskóhúzásról emlékeznek meg. Szalárdon az utcaajtó kilincsére kötötték a tuskót nagy lármával, Koroknán két legény húzta a tuskót, az egyikük vénlánynak, a másik vénlegénynek öltözött, és ezt énekelték:

Húshagyó, húshagyó
Engem ugyan itthagyó!

A Nyitra megyei Vágfarkasdon a legények közül az egyik csuhás barátnak öltözött. Óriási fatönköket húztak magukkal, melyeket a vénlányok ajtaja elé gördítettek, miközben vénlánycsúfoló éneket énekeltek:

1. Ecce neki dáridom, a farsangot bevártam,
de vőlegényt nem kaptam, jaj, de hoppon maradtam.

2. Várok még egy farsangot
tán majd valakit fogok
S ha vőlegényt nem kapok
apácának beállok.

3. Ó te rozzant kaloda,
nem való vagy te oda!
Nem való vagy te másra
fűtőnek a pokolba.

A vénlánycsúfolás másik kedvelt módja volt a kongózás. Ez a szokás zajcsapással és rigmusok bekiabálásával járt. A beregi Tiszaháton a farsang alatt el nem kelt lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak és kiabálták:
d
Húshagyó, húshagyó
Ezt a kislányt itthonhagyó!

A Győr-Sopron megyei Vitnyéd községben húshagyókedden 13–14 éves fiúk járták végig a falut. A kezükben fedőket vittek, amit összeveregettek, miközben énekeltek:

Jujj farsang, jujj farsang!
– majd felsorolták azoknak a nevét, akit nem vett el az a legény, aki egész évben udvarolt neki. Ha egyáltalán nem volt esküvő, azt kiabálták: „Megkoszosút a farsang!” A kongózás szokásának változata, sajátos vénlánycsúfoló szokás él a Jászságban és a Tápió menti falvakban, az ún. bakfazékdobás vagy más néven ciberefazék-hordás. A legények a lányos ház küszöbére, udvarába rossz fazekakat dobtak, esetleg szeméttel megtömve. Az udvarló legény azonban az ajándékait tette a fazékba. Tápiógyörgyén a legény bosszúból vitte annak a lánynak, aki nem ment hozzá feleségül. A ciberefazék dobásakor így kiáltott: „Szűrd a ciberét!” .

Az ún. szűzgulyahajtás század eleji leírása a Bereg megyei Fornos községből így hangzik: „Farsang utolsó estéjén a fiúk a lányos ház elé vonulnak, s ott csengővel, kongóval, ostorral, kolomppal, rossz bádoggal fülsiketítő lármát csapnak, visongatnak, élesen fütyülnek, sivítanak, majd azt kiabálják: »húshagyó, húshagyó, lányokat itthonhagyó!« Esetleg azt kiáltja a legény: »kinek van eladólánya, hajtsa ki a szűzgulyába!« A lány visszafelel: »rönköt emelj, szakadj meg, mért nem házasodtál meg!« A legényes ház előtt meg így kiáltoznak: »árpakenyér, zabkenyér mér maradtál vénlegény?«”

Az 1930-as években Ajak községben hasonló szokás élt. Rossz pléhdarabokat, vedreket ütöttek, górétrombitát fújtak és kiáltoztak a legények:

Húshagyó,
Itt maradt az eladó!

Bentről így kiáltottak ki:

Emejj dücsköt, szakaggy meg,
Mér nem házasottál meg?

Visszakiáltanak:

Akinek van nagy jánya,
Hajcsa ki a gujára!
Ha a háznál legény is volt, ostorral kergette el a csúfolókat, s ha elérte őket, jót húzott rájuk.

A vénlánycsúfoló szokások közül leginkább színjátékszerű az állakodalom, a rönkhúzással egybekötött tréfás lakodalom. Erre a szokásra főként a Dunántúlról vannak leírásaink, de Erdélyben is szokás volt a tuskóval való végigvonulás lakodalmi menet formájában. Például Bonchidán elöl két betyár vonult ostort csattogtatva, utánuk a menyasszony, vőlegény, vőfélyek, koszorúslányok, leghátul négy, vénlánynak öltözött alakoskodó tollal behintett fehér hajjal húzta a lánccal vagy kötéllel bekötött butykost, amivel a vénlányos házak ajtaját beverték.Az állakodalom rendezésére akkor került sor, ha a farsang időszakában egyetlen lakodalmat sem rendeztek.